ha van a világon megnyugtató látvány, akkor az indulás előtt a gps-ét nagyítóval néző taxisofőr, az nem az.

a müpában két helyre vágyom nagyon: a színpadra meg a sprinkler gépházba.
én bízom a tehetségemben, legalább az egyik egyszer biztos meglesz. stay tuned.

én abszolút ellenállás-ellenes vagyok.

az anyukám megint megpróbált telefonon beszélgetést kezdeményezni a húgommal a továbbtanulásáról, de már megint csak ott tartanak, h a húgom arról győzködi, h a gogotáncban van a pénz.

elmennek a lányok a csokorrózsáikkal, plüssállataikkal, csokijaikkal meg ilyen-olyan ékszereikkel a picsába, nem tud senki semmit amíg egy férfi nem használ ékezeteket az ő kedvéért.

- és azt mesélte az estéről, amikor...
- amikor egy sántának a botjával böködte egy buzinak a hátát? mesélte.

mindketten szeretjük azt gondolni (magunkról, nem egymásról!), h nagyvonalúak vagyunk és jófejek, a húgommal legutóbb mégis egy tubus majonézen vesztünk össze. a szüleink erre válaszképp küldtek egy nagy doboz majonézt.
igazából lehet h a nagyvonalúság és jófejség öröklődne, csak ebbe vmi hiba csúszott a mi generációnknál.

a nagy park közepén volt, mégse látta senki h belefeküdtem a hóba.
felváltva félek attól, h nem leszek többé játékos és vicces, meg attól, h nem tudok többé csendben egyedül lenni.


florence and the machine - rabbit heart (raise it up)

tegnap arra jöttem rá, h nem egy szerencsétlen patkány vagyok akit váratlanul meg-megbasznak árammal, hanem egy szerencsés lány, akit váratlanul meg-megsimogatnak.
nem volt könnyű, higgyétek el.

megtanultam alkalmazkodni a vágyaimhoz.

ma reggel hét és déli tizenkettő között nem ettem semmit, holnap pedig kamionokat fogok emelgetni, csak mert úgy akarom.

egy öttagú hangoskodó fiúbanda mellé ültem le a metrón, ott nem ült senki. megállókon át arról beszéltek és poénkodtak, h én annak a fiúnak a kurvája vagyok aki mellé leültem, és h én úgyse hallom amit mondanak mert zenét hallgatok és nézek magam elé. aztán a deáknál készültek leszállni és sorban haladtak el előttem, és akkor a sor végén a stricim még kedvesen rám mosolygott és megsimogatta a fejemet.

- érdekes volt, rámjött a szeretet.
- remélem nem hagytad eluralkodni magadon!

minden csokipapír belsejében az van, h sajnos most nem nyertél.

a brainoiz arról panaszkodott tegnap a kocsmában, h a macskája csak három dolgot akar, h adjanak neki enni, játsszanak vele, és foglalkozzanak vele az éjszaka közepén. rájöttem, h tulajdonképpen tudnék macska lenni. cserébe meg dorombolva eszem és játékos vagyok az éjszaka közepén.

- jó, akkor írjuk tovább. de mi rímel arra, h anál?
- halál!
- na, azért halált egy gyerekdalba ne.

rám mosolygott ma egy nagyon szép skandináv fiú a földalattin, és erre mi történik, nekem nem a térdem remeg, nem az arcom vörösödik, és nem a szívem dobog, hanem a szemhéjam kezd el vadul tikkelni.
vmit csinálni kellene ezzel az én önkéntelen szomatikámmal mielőtt még vkinek flört közben bele találnék böfögni az arcába.

mégis megyek vietnámba, kiáltotta a főnököm egy csendes december délelőtt és odaszaladt a kabátjához.
azt említettem már, h a munkahelyem közel van a vidámparkhoz? minden nap ehetnék ebédre perecet, de a munkatársaim és a főnököm csak natúr joghurtot esznek.

a napom csúcspontja az volt h a húgom küldött egy százlábú fenéktüskével című ascii rajzot smsben.

az mondjuk, h munkaidőben szilvás bejgli kenődik a homlokomra, csak mérsékelten tragikus.

annyit mondtam, h kosztolányi írta azt, hogy és a barátaim kinevettek a bölcsészettudományi kar kampuszának területén.

a férfiak közeledésükkel nagyon hamar hamis biztonságérzetbe tudnak ringatni.
mert pl a múltkor énekelni kezdtem a zorcsinak a river stay away from my doort, mire ő megelégedésemre mosolyogni kezdett és közelebb mászott hozzám. mint fél verszakkal később kiderült, csak azért, h közvetlen közelről próbáljon meg egy nyáltól csöpögő rágókát letuszkolni a torkomon.

nagyon hideg van, fáj a szívem, minden nap belesimítok egy csokimorzsát vmelyik nadrágomba.

az angolszakos szakdolgozatommal ott tartok, h csakis a témavezetőm által ajánlott sorozatokat nézek minden időmben.

- én soha nem fogok tudni annyira jól és sokat panaszkodni mint te, dani, pedig annyira próbálom.
- mert neked nem ennyire szar az életed mint nekem.
- na erről beszélek.

az év utolsó raffaelloja.
(azt hiszem túlérzékeny vagyok.)

nem onnan, ahonnan jönnöm kellene megyek oda, ahová mennem kell. lehet h fordítva van. ment át velem a busz a hideg reggeli sötétben a hídon, dobozos jegeskávét ittam, ment át velem a busz, és arra gondoltam, egész nyugodtan elronthatom az életem. itt kezdődik minden.

ezek a soha vissza nem térő, gondtalan fiatal éveim, heló! annyit bánthatom magam amennyit csak akarom!

- hello, mi újság?
- épp készülök most lefeküdni. pms-em van. és nálad?
- nekem identitásválságom van.

nőnek lenni kaland!

az irigy fizikatanárok mindent szeretnek, kivéve a mézet, a kukoricát, és a bogáncsot, meg ha könyveken kell osztozkodni.
- hadd vigyem el a szociálpszichológia könyvedet, - kérlelte az irigy fizikatanárt gyermeke.
- nem lehet. - mondta ő.
- akkor a micimackót. még nem olvastam el sose végig a micimackót, - szomorkodott az irigy fizikatanár gyermeke.
- nem. - mondta az irigy fizikatanár nem túl lovagiasan, majd visszabújt az ágyába és menten el is aludt.

sztem megkapó vagyok ahogy karácsony este melegítőben country számokat éneklek a konyhában mákos fogakkal, de ebben lehetnek véleménykülönbségek.

sótlan lett a sóskiflim.
értékes ember vagyok. értékesembervagyok. értékesembervagyok.

nincs itthon elég porcukor. rapszodikus vagyok.

hogyan kell a szívnek dobbannia amikor egy hentes nevezi az embert husinak.

van egy kis feszültség ma reggel az irodában. köztem és a tegnapi karácsonyi partiról maradt aprósütemények között.

az év legnagyobb (és legcukibb) oltását ma, egy három és fél évestől kaptam.
ő: ági, te láttad a varázsfuvolát?
én: nem, még nem.
ő: áh, mi már rég túl vagyunk rajta.

na várj csak, vette elő a kocsmában a mindenrendbenlesz-arckifejezését és a pénztárcáját. közalkalmazott vagyok!

istenem, én annyira hálás vagyok az engem körülvevő férfiakért, és nőkért, és férfiakért.

bizonyos értelemben elfelejtett írónak lenni is rengeteg törődéssel jár.
rövid utánajárás után arra jutottam, h kaffka margitról az elmúlt hetven évben senki nem írt semmit, csak arról, és arról viszont sokat, h senki nem ír semmit kaffka margitról. ezért kicsit visszább néztem, és akkor találtam még egy radnóti írást, amit még kaffka margit halála után húsz évvel írt. arról, h senki nem ír semmit kaffka margitról.

van egyébként munkahelyem, hangulatban és helyileg is közel a vidámparkhoz. minden nap ehetnék ebédre vattacukrot, de a munkatársaim és a főnököm csak natúr joghurtot esznek. nagyon jófejek egyébként, a főnököm például nem csodálkozik, ha egyes költők neve mellé szívecskét teszek az átküldött fájlban. hanem egyetértően bólogat.

miközben úszom, a hulló hó a medence feletti ködben tűnik el, mégis számolnom kell a hosszakat magamban. azokra gondolok, akik a kezükkel etetnek, és azokra, akiket a kezemmel etetek. a hosszok végén mindig megállok és leveszem az úszószemüvegem, h felfelé nézhessek. légy a barátságom.

ma voltam a prae folyóirat tízéves születésnapi estjén, ahol az alapítók azon tanakodtak keserédesen a köszöntőbeszédben, h kasztráltassák-e magukat, de ezt is alig lehetett hallani a pultnál zsibongó emberektől, és akkor örömmel konstatáltam, h az irodalmi élet és én hangulatilag még mindig nem távolodtunk el egymástól annyira nagyon.

legigazabb vágyam egy meggyespite a füstszagú, hideg belvárosi éjszakában.

számítógéphasználatban egyértelműen drag'n'drop (ziehen und fallenlassen) ember vagyok. emberi kapcsolataimban azt hiszem nem vagyok drag'n'drop (ziehen und fallenlassen) ember.

én persze csak elmesélésekből tudom h mi történik vasárnap este egy budapesti talponállóban, anya.

vasárnap este, egy néptelen budapesti talponállóban:
pultos (honfoglalózás közben): milyen kutya a dobermann? angol? v német?
vendég: biztos német. hát thomas mann, dobermann.

tegnap is voltam iskolában. már az óra eleji rövid beszélgetés kapcsán a lényeggel kezdtük, miszerint mindenki ismételje meg a következő mondatokat:
mások kiégését nem szarom le.
a tudományos tanácsadókat duplán nem szarom le.

az elméleti nyelvészet tanszék ezer és ezer dolgot jelent számomra.
a múltkor pl be volt zárva, és mikor megérkeztek a kulccsal, úgy kiáltottam fel, h kockacukor!

nézem a parkettán a lábfejemet, spicc, pipa. spicc, pipa. álmomban lelocsoltam magam benzinnel.


arvo pärt - i am the true vine

az a helyzet, h mostanában fonémarendszerként gondolkodom az emberi kapcsolataimról, és marhajól működik.