Énekelgetek és az Istenre gondolok, hogy hogy is van ez. Hogy lelassult az idő, már nem sodor magától, kell tudni reggelente, mit, miért, naponta ismerni kell a démonodat, mert belenézel a tükörbe, és megkérded, miért, és hallgatsz. Ha oldalt hajtom a fejem, látom, szalad a hús arra a felére a fejemnek, ha vissza, fut mind vissza, mint egy hajón az emberek pánikban, hogy ne süllyedjenek olyan gyorsan.

(részlet: esterházy péter - hrabal könyve)

én nem egyszerűen akarom, hanem azt akarom, h még jobban.

örülök, h elszórakoztattam, hölgyem. a feleségem ideges.

pedig akart, és mégse sikerült
pedig akart, és mégse sikerült
pedig akart, és mégse sikerült

nem tudok az emberek szemébe nézni, mert ha a szemükbe néznék, azzal rögtön elárulnám, h van mit elárulni.

- nagyon szép, csak tízezer forint, meg tíz kilót kéne fogynom hozzá.
- kicsit többet fogysz, kicsit drágább ruhát kapsz!

kinéztem a moziban egy vígjátékot, de rájöttem, h azt remélem titokban, h szomorú lesz.

szórakozz velem!

a finom kezébe vesz és meggyűr. behúzom és befordítom a könyököm, úgy könnyebb.
nem tudom, mennyi idő telik el. később kinyújtózom az ágyon, mintha lábujjhegyre állnék, és magasra nyújtva a kezeimet zongorázok az ujjaimmal.

ane brun - these days

mikor a kollégáim elkezdtek emailben oféliának szólítani, kicsit elgondolkodtam, nincs-e szükségem pár nap szabadságra.

nekem nincs halállistám, csak olyan emberek, akiknek meztelencsigákra photoshopolom rá a fejét.

egy antik aranykarkötőt vettem a feleségemnek. a dekoltázsomba bámul. megnézed női szemmel?

nem én képzelem el az életet, az élet képzel el engem.

fall down n times, stand up n+1.

a magyar kultúra napja.

kaparok gyorsan egy üreget az arcom előtt levegőért, mint lavina esetén.
kaparunk gyorsan egy üreget az arcunk előtt levegőért, mint lavina esetén.

egy szó sem igaz abból amiket mondunk, mégis mélyeket kell sóhajtani közben. nem szeret, nem szeretem, nem szeret, nem szeretem, nem szeret, nem szeretem.
üss, amíg el nem alszom, suttogom.

a lány, akinek a combjában lakott a lelke

idén nem lett sótlan a sóskiflim. boldog karácsonyt!

számonkérem, h hol vannak a szerelmesversek, bizonygatja, h rég elküldte őket emailben.
freemailes.

ó
ió
ció
óció
móció
emóció

bárcsak tudnám, h azt akarom-e, amit kérek.
istenem. nem szoktam így kifejezetten szólni, és most is csak gúnyolódok.

a programozóversenyen a győztes csapat ipad miniket kapott, ami remek ötlet volt, azonban ezek átadásához felhívták a fiatal programozókat a színpadra - micsoda tapintatlanság.

‎volt egy kedvenc kéményem tatabányán, de lebontották.

ezentúl nem törleszteni, hanem törleszkedni fogok a diákhitel központnak.

az én apukám úgy biciklizik a bükkben hegynek fel, h beszartok. az apukám írta a számítógépes programot amellyel negyedikben a törtekkel való műveleteket gyakoroltam. az apukám szereli át a lakásban a villanyvezetékeket, a vizet, festi a falat, és közben a garaczi meg az esterházy legújabb könyveiről mesél. az apukám elmagyarázza a fizika legújabb felfedezéseit szkájpon, és érdeklődik, láttam-e a legfrissebb belpolitika ihlette mémeket. az apukám csinálja a világ legfinomabb pörköltjeit. felkelek egy hétvégén otthon, és serceg a hús.
az apukám egy tigris. legalábbis ezt mondja.
az én a-pu-kám egy ma hatvan éves tigris.

nem szeretek a domináns fél lenni kapcsolataimban, de ha egyszer mindent én tudok jobban?!

RELATED VIDEOS --> ETERNITY

ittunk két szilvát és mentünk is. nagyon kevés volt téged pótolni, veled minimum még kettőt iszunk.

hónap végére csak diós füstöltsajtom maradt.

nehéz vkit szembedicsérni, mondta. majd továbbítom a főnöködnek írt levelet.

nagyon koncentrálok, h felszabadult tudjak lenni.

a rókus kórház fekete macskáját úgy hívják, h mázli.

az úgy volt, h a szuperhős-tematikájú jelmezes buliba a munka hősének akartam öltözni, de nem volt időm rendes jelmezt kitalálni, mert dolgoztam...

történt, h az egész napos munka után, a hivatalos vacsora előtt, a múlni nem akaró migrénemet utolsó kétségbeesésemben egy unikummal próbáltam orvosolni. soha férfi úgy nem nézett még rám, mint a három pultos ma az ibolyában, mikor a pultnál felhajtottam az italt.
mire visszaértem a munkahelyemre, az őrök már kerestek, mert hallották a takarítóktól, h sötétben fetrengtem az irodában és nem vagyok jól. enyhén unikumos leheletemmel biztosítottam őket afelől, h már sokkal jobban érzem magam, és beszámítható is vagyok, de azért engedjenek már fel, mert a belépőkártyámat elhagytam vhol.
nagy szerencse, h nem érdekel, mit gondolnak rólam mások.

a héten már háromszor törte össze a saját szívét, mit macerálom még én is - jogos.

hazaviszlek a kutyámon a szobakonyhás lakásomba, mondta józsi, a kocsma törzsvendége, hatalmas boxerjére mutatva, hisz tudta, egy nőnek romantikára és biztos egzisztenciára van szüksége.

mindenki annyi éves, amennyinek érzi magát, elmélkedik apukám nem sokkal a hatvanadik születésnapja előtt.
én néha háromnak! így a húgom.
azt látom. én pedig száznak. szólal meg az anyukám.

a pokol tüzéhez egy köteg átvételi elismervény, befizetési bizonylat, és többoldalas nyomtatvány a gyújtós.

ma este mácsai pál öntött nekem egy termoszból kávét. életem végéig ébren leszek.

minden gondolatomat komoly gondok és komolytalan fiúk foglalják el.

"ha kell, bírom bármeddig, mit nem bírok tovább" (jónás tamás)

(1.) bár tudnám, mi történik.
(2.) bár ne tudnám, mi történt.
(3.) lásd (1.)

annyi munkahelyemen töltött este után mostmár tényleg eljött az ideje, h változtassak.
meg fogom végre kérdezni, hol is van a villanykapcsoló a folyosón.

onnan keresnek, h ott vagyok-e már; innen keresnek, h ott vagyok-e még. meg lehetek hatódva.

alighanem az emberi létezés legmagasabb szintje lufthansa flight crewnak lenni. ezúttal kivételesen nem egy kékszemű meleg stewardba szerettem bele az utazás első percében, hanem egy negyvenes stewardessbe.

remélem egyszer még büszkeséggel és nosztalgiával gondolunk majd vissza ezekre az időkre, különben nem éri meg.

azt hiszem, minden futó nő nevében szólhatok most, h ha vki verset szeretne írni a testünkről (mert miért is ne szeretne), akkor nem bőröd édes íze meg hasonló baromságok. sós.

na, ági, hát hogy van?, kérdezi a pszichológusom könnyed hangon, majd fel is sorolja az opciókat: szarul, még szarabbul, v a lehető legszarabbul?

Kemény István: Sanzon

A szemembe néz, és rólam kérdez,
Hogy mondjam neki, hogy nem vagyok én?
Így beszél: te és neked és téged.
Hogy mondjam neki, hogy nem vagyok én?
Áttér magára, kitárulkozik,
Hogy mondjam neki, hogy nem vagyok én?
"Ásíts nyugodtan, te úgyis értesz!"
Hogy mondjam neki, hogy nem vagyok én?
Azt mondja, szeret, és megalázkodik.
Hogy mondjam neki, hogy nem vagyok én?
Hogy mondjam neki, ha én se értem,
Hogy lehetséges, hogy nem vagyok én?
Hogy most jövök rá, hogy mindig is tudtam,
De én se értem, hogy nem vagyok én.
Nem vagyok itt, és nem vagyok máshol,
Kettő sem vagyok - csak nem vagyok én.
Azt mondja, sokszor vele is így van.
Hogy mondjam neki, hogy nem vagyok én?
Azt mondja, mondjam csak, mondjam, csak mondjam.
Hogy mondjam neki, hogy nem vagyok én?
Azt mondja, érti, és tényleg sír is.
Hogy mondjam neki, hogy nem vagyok én?
Azt mondja, jó, csak legalább te menj el.
Hogy mondjam neki, hogy nem vagyok én?
Mint aki megérti, feláll, de nem megy.
Hogy mondjam neki, hogy nem vagyok én?
Elmegy, de visszafut, leül, feláll -