ha van a világon megnyugtató látvány, akkor az indulás előtt a gps-ét nagyítóval néző taxisofőr, az nem az.
a müpában két helyre vágyom nagyon: a színpadra meg a sprinkler gépházba.
én bízom a tehetségemben, legalább az egyik egyszer biztos meglesz. stay tuned.
az anyukám megint megpróbált telefonon beszélgetést kezdeményezni a húgommal a továbbtanulásáról, de már megint csak ott tartanak, h a húgom arról győzködi, h a gogotáncban van a pénz.
elmennek a lányok a csokorrózsáikkal, plüssállataikkal, csokijaikkal meg ilyen-olyan ékszereikkel a picsába, nem tud senki semmit amíg egy férfi nem használ ékezeteket az ő kedvéért.
- és azt mesélte az estéről, amikor...
- amikor egy sántának a botjával böködte egy buzinak a hátát? mesélte.
mindketten szeretjük azt gondolni (magunkról, nem egymásról!), h nagyvonalúak vagyunk és jófejek, a húgommal legutóbb mégis egy tubus majonézen vesztünk össze. a szüleink erre válaszképp küldtek egy nagy doboz majonézt.
igazából lehet h a nagyvonalúság és jófejség öröklődne, csak ebbe vmi hiba csúszott a mi generációnknál.
a nagy park közepén volt, mégse látta senki h belefeküdtem a hóba.
felváltva félek attól, h nem leszek többé játékos és vicces, meg attól, h nem tudok többé csendben egyedül lenni.
florence and the machine - rabbit heart (raise it up)
tegnap arra jöttem rá, h nem egy szerencsétlen patkány vagyok akit váratlanul meg-megbasznak árammal, hanem egy szerencsés lány, akit váratlanul meg-megsimogatnak.
nem volt könnyű, higgyétek el.
ma reggel hét és déli tizenkettő között nem ettem semmit, holnap pedig kamionokat fogok emelgetni, csak mert úgy akarom.
egy öttagú hangoskodó fiúbanda mellé ültem le a metrón, ott nem ült senki. megállókon át arról beszéltek és poénkodtak, h én annak a fiúnak a kurvája vagyok aki mellé leültem, és h én úgyse hallom amit mondanak mert zenét hallgatok és nézek magam elé. aztán a deáknál készültek leszállni és sorban haladtak el előttem, és akkor a sor végén a stricim még kedvesen rám mosolygott és megsimogatta a fejemet.
minden csokipapír belsejében az van, h sajnos most nem nyertél.
a brainoiz arról panaszkodott tegnap a kocsmában, h a macskája csak három dolgot akar, h adjanak neki enni, játsszanak vele, és foglalkozzanak vele az éjszaka közepén. rájöttem, h tulajdonképpen tudnék macska lenni. cserébe meg dorombolva eszem és játékos vagyok az éjszaka közepén.
- jó, akkor írjuk tovább. de mi rímel arra, h anál?
- halál!
- na, azért halált egy gyerekdalba ne.
rám mosolygott ma egy nagyon szép skandináv fiú a földalattin, és erre mi történik, nekem nem a térdem remeg, nem az arcom vörösödik, és nem a szívem dobog, hanem a szemhéjam kezd el vadul tikkelni.
vmit csinálni kellene ezzel az én önkéntelen szomatikámmal mielőtt még vkinek flört közben bele találnék böfögni az arcába.
mégis megyek vietnámba, kiáltotta a főnököm egy csendes december délelőtt és odaszaladt a kabátjához.
azt említettem már, h a munkahelyem közel van a vidámparkhoz? minden nap ehetnék ebédre perecet, de a munkatársaim és a főnököm csak natúr joghurtot esznek.
a napom csúcspontja az volt h a húgom küldött egy százlábú fenéktüskével című ascii rajzot smsben.
az mondjuk, h munkaidőben szilvás bejgli kenődik a homlokomra, csak mérsékelten tragikus.
annyit mondtam, h kosztolányi írta azt, hogy és a barátaim kinevettek a bölcsészettudományi kar kampuszának területén.
a férfiak közeledésükkel nagyon hamar hamis biztonságérzetbe tudnak ringatni.
mert pl a múltkor énekelni kezdtem a zorcsinak a river stay away from my doort, mire ő megelégedésemre mosolyogni kezdett és közelebb mászott hozzám. mint fél verszakkal később kiderült, csak azért, h közvetlen közelről próbáljon meg egy nyáltól csöpögő rágókát letuszkolni a torkomon.
nagyon hideg van, fáj a szívem, minden nap belesimítok egy csokimorzsát vmelyik nadrágomba.
az angolszakos szakdolgozatommal ott tartok, h csakis a témavezetőm által ajánlott sorozatokat nézek minden időmben.
- én soha nem fogok tudni annyira jól és sokat panaszkodni mint te, dani, pedig annyira próbálom.
- mert neked nem ennyire szar az életed mint nekem.
- na erről beszélek.
nem onnan, ahonnan jönnöm kellene megyek oda, ahová mennem kell. lehet h fordítva van. ment át velem a busz a hideg reggeli sötétben a hídon, dobozos jegeskávét ittam, ment át velem a busz, és arra gondoltam, egész nyugodtan elronthatom az életem. itt kezdődik minden.
ezek a soha vissza nem térő, gondtalan fiatal éveim, heló! annyit bánthatom magam amennyit csak akarom!
- hello, mi újság?
- épp készülök most lefeküdni. pms-em van. és nálad?
- nekem identitásválságom van.
nőnek lenni kaland!
az irigy fizikatanárok mindent szeretnek, kivéve a mézet, a kukoricát, és a bogáncsot, meg ha könyveken kell osztozkodni.
- hadd vigyem el a szociálpszichológia könyvedet, - kérlelte az irigy fizikatanárt gyermeke.
- nem lehet. - mondta ő.
- akkor a micimackót. még nem olvastam el sose végig a micimackót, - szomorkodott az irigy fizikatanár gyermeke.
- nem. - mondta az irigy fizikatanár nem túl lovagiasan, majd visszabújt az ágyába és menten el is aludt.
sztem megkapó vagyok ahogy karácsony este melegítőben country számokat éneklek a konyhában mákos fogakkal, de ebben lehetnek véleménykülönbségek.
sótlan lett a sóskiflim.
értékes ember vagyok. értékesembervagyok. értékesembervagyok.
hogyan kell a szívnek dobbannia amikor egy hentes nevezi az embert husinak.
van egy kis feszültség ma reggel az irodában. köztem és a tegnapi karácsonyi partiról maradt aprósütemények között.
az év legnagyobb (és legcukibb) oltását ma, egy három és fél évestől kaptam.
ő: ági, te láttad a varázsfuvolát?
én: nem, még nem.
ő: áh, mi már rég túl vagyunk rajta.
na várj csak, vette elő a kocsmában a mindenrendbenlesz-arckifejezését és a pénztárcáját. közalkalmazott vagyok!
istenem, én annyira hálás vagyok az engem körülvevő férfiakért, és nőkért, és férfiakért.
bizonyos értelemben elfelejtett írónak lenni is rengeteg törődéssel jár.
rövid utánajárás után arra jutottam, h kaffka margitról az elmúlt hetven évben senki nem írt semmit, csak arról, és arról viszont sokat, h senki nem ír semmit kaffka margitról. ezért kicsit visszább néztem, és akkor találtam még egy radnóti írást, amit még kaffka margit halála után húsz évvel írt. arról, h senki nem ír semmit kaffka margitról.
van egyébként munkahelyem, hangulatban és helyileg is közel a vidámparkhoz. minden nap ehetnék ebédre vattacukrot, de a munkatársaim és a főnököm csak natúr joghurtot esznek. nagyon jófejek egyébként, a főnököm például nem csodálkozik, ha egyes költők neve mellé szívecskét teszek az átküldött fájlban. hanem egyetértően bólogat.
miközben úszom, a hulló hó a medence feletti ködben tűnik el, mégis számolnom kell a hosszakat magamban. azokra gondolok, akik a kezükkel etetnek, és azokra, akiket a kezemmel etetek. a hosszok végén mindig megállok és leveszem az úszószemüvegem, h felfelé nézhessek. légy a barátságom.
ma voltam a prae folyóirat tízéves születésnapi estjén, ahol az alapítók azon tanakodtak keserédesen a köszöntőbeszédben, h kasztráltassák-e magukat, de ezt is alig lehetett hallani a pultnál zsibongó emberektől, és akkor örömmel konstatáltam, h az irodalmi élet és én hangulatilag még mindig nem távolodtunk el egymástól annyira nagyon.
legigazabb vágyam egy meggyespite a füstszagú, hideg belvárosi éjszakában.
számítógéphasználatban egyértelműen drag'n'drop (ziehen und fallenlassen) ember vagyok. emberi kapcsolataimban azt hiszem nem vagyok drag'n'drop (ziehen und fallenlassen) ember.
én persze csak elmesélésekből tudom h mi történik vasárnap este egy budapesti talponállóban, anya.
vasárnap este, egy néptelen budapesti talponállóban:
pultos (honfoglalózás közben): milyen kutya a dobermann? angol? v német?
vendég: biztos német. hát thomas mann, dobermann.
tegnap is voltam iskolában. már az óra eleji rövid beszélgetés kapcsán a lényeggel kezdtük, miszerint mindenki ismételje meg a következő mondatokat:
mások kiégését nem szarom le.
a tudományos tanácsadókat duplán nem szarom le.
az elméleti nyelvészet tanszék ezer és ezer dolgot jelent számomra.
a múltkor pl be volt zárva, és mikor megérkeztek a kulccsal, úgy kiáltottam fel, h kockacukor!
nézem a parkettán a lábfejemet, spicc, pipa. spicc, pipa. álmomban lelocsoltam magam benzinnel.
arvo pärt - i am the true vine
az a helyzet, h mostanában fonémarendszerként gondolkodom az emberi kapcsolataimról, és marhajól működik.
- i'm saying things and then hating myself for saying them. how did you get past that? - didn't.
mail: