mesélek az énképemről. ma már másodszorra is majdnem bementem automatikusan az irodaház férfivécéjébe. az ajtóra festett kis figurán ugyan nadrág van, viszont nagy a segge.

legyél velem kedves, jó? mer egy törékeny virág vagyok bazmeg.

csütörtök reggel míg vártam az apehban, elaludtam egy comic sansszal írt tájékoztatónak dőlve. akkorra a kivetítőn kb tizenharmadszor jelentek meg az özvegyi haszonélvezeti jog megszerzéséről szóló tudnivalók.

csütörtök este meg r. péter tudományos főmunkatárssal és hp-vel beszélgettem az öregedés jó oldalairól. közben egyikük néha elfelejtette, mit is akart mondani, másikuknak pedig nem jutott eszébe kovács kati, majd vitray tamás neve.

tegnap este edina barátnőmmel belevetettük magunkat a miskolci éjszakai életbe. a miskolci éjszakai élet mostanában, ritka és szubjektív megfigyeléseim szerint, arról szól, h mogyorószemeket keresgélek a dekoltázsomban.

jelentkezzen mindenki aki a héten unalmasabb pillanataiban bántsál tematikájú emailt küldött az expasijának.
ugye.

az ágyamon hever kinyomtatva minden, amire holnap szükségem lesz: nyelvészet cikk, apeh nyomtatvány, lady gaga dalszövegek, és angol elefántos mondókák. magabiztosabb pillanataimban úgy érzem, mindet rám lehet bízni.

van gyönyörű új csizmám. holnap felveszem az apehba.

ha igazán fel akarom idegesíteni magam akkor olyan oldalakat olvasok ahol a témához a legkevésbé sem értő, de legalább nagyon magabiztos emberek kommentelgetnek nyelvészetről v pedagógiáról.

a héten kaptam egy üveg magozatlan olajbogyót, egy szintaxis könyvet, sok dicséretet az énekhangomért, és egy sorry i destroyed your life feliratú e-cardot.
érzitek-e ti is h a megfelelő emberekkel vagytok körülvéve.

ma a templomban az jutott hirtelen eszembe h a pokol utolsó bugyrába is elmennék csak h hallgathassam még élőben a mozart requiemet. fail.

az anyukám ugrásszerűen, egyszerre fedezte fel az emailezést, a szmájlikat, és a paintet. az eredmény elmondhatatlanul cute.

az alábbi, tegnap estéről származó képen épp lady gagának öltözve kezdem shakira (eredetileg) szexis földönvonaglásának eljátszását.
ma jogi szöveget sikerült fordítanom, este meg templomba megyek zenét hallgatni.


a fiú barátaim szerint ha a szerelmem tárgyát nem szoktam elképzelni ahogy iszapbirkózás keretében küzd meg értem, akkor az az érzés nem is az igaz szerelem.

épp a hétéves tanítványom végeláthatatlannak tűnő röfögését és ugatását próbáltam további állatnevek angol nevének megtanításával csillapítani, mikor bejött az ötéves húga, és azt mondta, h a lili az uszodában azt mondta, h a szex az a pucérkodás.

- (...) aztán bementem a nyelvtudományi intézetbe, beszélgettem, megebédeltem, kicsit lefeküdtem aludni, aztán főztem egy teát és mentem az órámra.
- ja, akkor haza is mentél közben?
- ööö nem.

ha a pszichológusom továbbra is ilyen szellemesen, kedvesen, szélesen gesztikulálva beszél az önutálatomról, akkor inkább továbbra se szeretem meg magam.

sok ismeretlen fiúról gyűlt össze kép a dokumentumok mappában az elmúlt két hónapban, míg a húgommal közös gépünk volt.

számomra bizonyítást nyert amivel már többen is viccelődtek, h a nyugdíjasok csak szocializálódni járnak a háziorvosi rendelőbe. mert ma reggel mikor a doktornő megkérdezte, h ki vár rá, és ki a nővérre, a tömött rendelőben a nénik és bácsik kilencven százaléka csak pislogott a hóna alá csapott rejtvényújsággal, és egyiknél sem jelentkezett.

a rokonságnak az a fele akik nem a farmville-ről beszéltek a családi találkozón most regisztrálnak facebookra.

felmostam magam körül az egész lakást h az ágyon kelljen maradnom a tanulnivalómmal.

nincs még egy olyan menüpont személyes honlapokon melyre nagyobb félelemmel kattintanék, mint a verseim.

mi, emberek, nem szánalmas idióták vagyunk. vannak fegyvereink! vannak tankjaink! tankjaink! verte ököllel a kocsma asztalát a fiatal pszichiáternő.

az őszi szünet első napján, este tizenegy órakor emailt kaptam b.zoltántól akihez neurolingvisztika órára járok, mai óra anyaga tárggyal, mely afáziás teszteket tartalmaz, amelyeket a mai órán fogunk analizálni.
tehetetlenül fogom végignézni ahogy az oktatóim egymás után elvesznek az időben.

te egy olyan kedves fiú vagy. alázz meg.

odalépek mindenkihez, és a fülébe súgom, h nem tudom, hogyan lehetne még ennél rosszabb.

néha kifejezetten jó h készülnek az emberről videofelvételek és visszanézheti, h a szavaihoz képest mit üzen a testbeszédével. például amikor a nevetéstől görnyedezve azt mondom, h elszomorodtam, az nem annyira hiteles.

minden pszichoterápia történetében eljönnek azok a szesönök, amikor a páciens költői kérdései záporoznak megállíthatatlanul. ez úgy történik, h a páciens elmesél vmit, majd széttárja a karját, és azt kérdezi: mi a fasz?!

a kaja amit rendeltem, nagyon csípős, de már kihűlt. viszont még kívánom. olyan, mint a dani.
(a csajod szemén keresztül c. gyűjtésemből, brigitta)

ez már csak így van, h a lányok egyes koncertek és egyes szemináriumok után késztetést éreznek arra, h előrekiabálják az előadónak h marry me.

úristen mennyi emberi beszélgetés van amire nem vagyok kíváncsi.

szavak, amelyekből csak baj lesz: sohase, örökké, tokád.

szeretném üzenni a férfinak aki ma tanúja volt h az ajtót kérjük becsukni feliratú, ámde becsukhatatlan bejárati ajtót rángatom és dühösen azt kiabálom hátra emesének, h de mások még csak meg se próbálják!, és aki lassan, mosolyogva kikerült engem, h nem bánok semmit.

apa, a te pörkölted a legfinomabb a világon!

nem hiszem, h érdemes vagyok bármi életörömre, ha ébredéskor a nagy szelet meghallva az első gondolatom az, h nehogy elvigye a vadiúj felmosórongyaimat az erkélyről.

nem ágyazok be, mert nem maradna mögöttem hátország.

volt egy fiú... azt meséltem már?

- ági, nézd, fogytam!
- igen, tényleg látszik. én meg híztam.
- juj, nagyon jó lakótárs vagy!

tegnap este egészen olyan volt mint a fiatalkorom, nyelvészekkel ültem a pótkulcsban, és konferenciákra szervezendő monokinizésekről beszélgettünk, míg a dani a szájából etetett ropival egy vakvezető kutyát. ma este meg egészen olyan volt, mint az öregkorom. az angolóra után meghallgattam a hétéves tanítványom élményeit, miszerint ma találkozott a szendvicsmanóval, aztán templomba mentem áhítatosan zenét hallgatni.

nagyon izgatottak voltunk a templomi koncert előtt, sok szép öreg férfi lesz itt, súgtam a mr.a-nak, miközben ő meg csekkolta a telefonján h van-e internet a templomban. volt.
minden jel arra utalt h a megfelelő helyen vagyunk.

sokkal kellemesebb vki olyannal lenni akit el kell viselni, mint vki olyannal, aki mellett én vagyok akit el kell viselni.

az tegnapi osztálytalálkozónk tulajdonképpen definíciószerűen jól sikerült. volt siker, karrier, otdk, szeretet, bor, villantás.

egyedül mentem ebédelni a kis vendéglőbe, ültem a fejfájásra pont kellemes sötétben és néztem ki az utcára, a fő utca, víziváros táblára. mesefigurás szalvéta volt és halkan szólt a dunatévén a nótaműsor. a szomszéd asztalnál a fiú azt magyarázta az anyjának a rántott sajtjuk felett, h milyen ízű a rák.

az év félrehallása h azt mondták nekem, h ez az élet rendje, én meg bólogattam, h igen, ez az élet szennye.

nyugodj meg. gondolj vmi másra.
olyan mondatokat gondolok amilyen anyagból az ágyneműm van.
lesz bélszín, rák, olajbogyó, és a házi készítésű bonbon amit nekem küldtek.

én: (magamnak) na, akkor most az jön, h ... melléknevek.
húgom: lll, mmm!
én: mivan?
húgom: csak mássalhangzókat mondok, h megtévesszelek.

hirtelen táncolni kezdtünk a konyhában a csengőhangjára pizsamában, és amikor már az ajtófélfát nyaltuk végig röhögve és kéjesen a pillanat hevében, arra gondoltam, nem is olyan rossz a húgommal lakni.

istenem, add h az összes volt osztálytársam és tanárom előtt állva ne süssem majd el a poént amit ma este találtam ki, v ha mégis, legalább spontánnak tűnjön.

olyan mondatokat akarok írni, mint amilyen az, amikor magamra húzom a paplant és a fehér takarót.

én: jól van, én itt erőlködök h felvidítsalak, meg vicces legyek, te meg nem nevetsz, sőt, észre se veszed.
marci: de, az erőlködést észrevettem.